Az első írásos feljegyzés a kastélyról 1222-ből található, amikor II. András király a hajdani karolin időszakból származó menekülés várát Pousa grófnak ajándékozta. Ő építette a várat erőddé.
Sok viszályos esztendő és birtokváltozás után 1451-ben a vár III. Friedrich tulajdonába került, aki a Weißpriacherekre bízta. Ők azonban Korvin Mátyás hívei lettek, aki nekik ajándékozta a várat. 1528-ban a Weißpriacherek a várat reneszánsz kastéllyá kezdték átépíteni. A nemzedék kihalásával kezdődött el a viszálykodás időszaka az örökösök között. A körülmények 1648- ban, az egyik dédunoka Kéry Jánossal kötött házassága kapcsán újra tisztázódtak: Kéry visszavásárolta a széthullott uradalmat és 1656-ban befejezte a kastély újjáépítését. A kastély késői reneszánsz-korai barokk arculatát is ő alakította. Fia, Ferenc jó barátságban volt azokkal a mágnásokkal akik Nádasdy vezetésével a császári ház ellen esküdtek. Amikor Zrínyi és Frangepán gróf 1670-ben Bécsbe vezető útjuk során a kastélyban éjszakáztak, a vár ura elárulta őket I. Leopold császárnak, majd másnap reggel elfogták és egy évvel később Bécsújhelyen kivégezték őket.
1683-ban bekövetkezett a katasztrófa: a törökök könnyedén elfoglalták a várat, azaz kastélyt, ami egészében elpusztult. Ferenc megpróbálta a kastélyt újra felépíteni azonban 1704-ben sok adóssága miatt kénytelen volt az Eszterházy családnak eladni. Az utóbbiak kastély iránti érdeklődése egyre csökkent és a kastély hanyatlásnak indult.
1963-ban az elhanyagolás és a számtalan háború következtében a kastély olyan szánalmas állapotban volt, hogy lebontását tervezték. Az utolsó pillanatban a Bolldorf-Reitstätter család megvette a kastélyt és gondoskodott arról, hogy eredeti pompájában állítsák helyre.
(for more informations please visit the german version.)